A bűnbánat felkeltése – a szentséghez úgy hozzátartozik, hogy nélküle az Isten nem ad feloldozást. Ennek a bánatnak természetfölöttinek kell lennie, a hitből kell fogannia. A szentségi bánat a bűnben annak a hit által meglátott kárhozatos voltán bánkódik. Hisz minden bűn, a bocsánatos is – az Istennek megbántása. A bűnbánat…
Aquinói Szent Tamás napja Amióta 1323-ban Aquinói Szent Tamást az Egyház oltáraira emelte, a halandóság porát levetvén, frater Thomas a történelem sodró árja fölé emelkedett, és a liturgia a mulandóság forgó körében évről-évre elénk állítja azt, ami benne örök érték és eszmény, akárhogy is cserélődnek a nemzedékek, akárhogy forog a…
A „sacramentum pietatis” 21 előtt sokszor kell időznünk. Ha igazi pietast, áhitatot jámborságot akarunk, merítsünk a forrásból, a szentségi Jézusból; erre hív bennünket. Az Eucharisztiában ott örvénylik az Úr Jézus irántunk való szeretete. Az örvényben mindig van titokzatosság, mélység – és borzalom is. Az Úr szeretetében a félelem nem arra…
Ha a természet az Isten nyoma, és ha a lélek az Isten hasonmása – akkor ugye nemcsak a nyomról lehet követeztetni arra, aki saját nyomát a természetbe belevitte, nemcsak a képről lehet következtetni arra, aki saját képét belénk, lelkünkbe rajzolta, hanem megfordítva is – az Istenből, az ő lényéből, az…
Az új Esztergom úgy épül, mint a civitas Dei 23; falai közt Boldogasszony temploma emelkedik, körülötte a királyi palota szomszédja az érsek házának és a monostornak. A kereszténnyé vált Esztergom a bazilikába beépíti a régi, római vár köveit, oszlopait, az érseki trónszék márványa is antik művészet kezenyomát viseli. A pogány…
Ha jobban beleásnánk ebbe a talajba, melyen a magyar történelem viszontagságait a Tisza folyton változó, élő, száraz vagy holt medrei (a nép oly találóan nevezi Dögtiszának az itteni holtágat) jelzik, tán még meglátnók azt, hányszor volt már a magyarnak s mostanihoz hasonló szomorú szüretje. A magyar nép mindig gazdag szüretet…
Ha az ember András király alapítólevelét, majd fiának, Dávid hercegnek 1090 táján kelt adománylevelét olvassa, akkor megérti azt is, hogy a „szent hajdannak” ez a mesébe illő alkotása az ősi magyar vallásos élménynek köszönheti létét, az üdvösségvágynak, a lélek másvilági életéről való gondoskodásnak. A Szent István korában még pogány Árpád-ivadéknak…
Ez a templom a tabernaculum Dei, az Isten sátra az emberek közt. Az ember itt oly közelnek érzi az Istent. A festő sem beszél jelképekkel, mint a gótikus művészet egy csoportba festi az égieket, szentjeiket és az élőket. Mi alpesen túli emberek sokszor megütközünk azon, mily otthonosan, úgy érezzük: tiszteletlenül…
Bizony más volt az a néplélek, mely valaha a nőiség és anyaság eszményét ezen képekbe vetítette és ezekről szívta magába az élet örömét, vigasztalását, mint az a lélek, mely a hitújítás óta elhúzódott a templomtól, hagyta rommá válni és most egy jókora falu csak a szomszéd faluval társultan tud egy…
A nagyságos Duna hosszú ívvel nyújtózkodik Almástól az esztergomi várhegy felé, mintha a hegy lábánál meg akarna állni, hogy a hegy gyönyörködjék a folyó tükrében. Messziről dunántúli dombok hullámos hada kíséri. A várhegy előtt kettéválik a folyó, két karjával szigetet zár be. A párkányi híd könnyed ívei lebegnek a tovazajló…