Február 11.

Az áldozópapság erőt, hatalmat ád a papnak. Erőt, amely nem más, mint az Isten Fia erejének tovább áradása. Az az erő, mellyel az Úr az utolsó vacsorán a kenyeret és bort átváltoztatta saját testévé és vérévé. Az az erő, mellyel megbocsátotta a házasságtörő asszonynak, az inaszakadt embernek bűneit. Az az…

Continue reading

Február 12.

Méltán sajnálja a tudomány minden ága, főleg a magyar műtörténet, hogy Sárospatakon csak a várbástya és a plébániatemplom kemény falai állták ki a múlt emlékeit sokszor képromboló indulatból pusztító vallási viharokat. Pedig milyen nemes, magyar öntudatot emelő az, ami a várban megmaradt: a Perényi-palota gyönyörű reneszánsz-épülete, a szépmívű várkapu, a…

Continue reading

Február 13.

A szentek is átélik a lelki-szárazságnak nevezett állapotot, melynek ép a kellemes érzelmi mozzanatok hiánya a jellemzője. Istenszeretetük akkor is intenzív marad, hiszen ilyen állapotban is heroikus erőfeszítéseket tesznek az Istenért, az erkölcsi erények megtartásáért. Ebből látszik leginkább, hogy a szentek istenszeretete nem pusztán érzelmi tény (legkevésbé sorolható az érzéki…

Continue reading

Február 14.

Minden kultúra, legyen az indián, babyloni, egyiptomi vagy földközi tengeri – a természet adta lehetőségeknek, az emberi ész és kéz munkája által való kidolgozásából, alakításából fakad.  Ezt a forrást, ezt a kultúrtényezőt a nemzetek apostola nemcsak szóval hirdeti, hanem saját kezével is gyakorolja, mint a sátorlap-készítés fizikai munkáját… abból ő…

Continue reading

Január 1.

Újév Befejeződött a Szent Karácsony nyolcada és megint itt állunk egy új esztendőben. Oly kedves ez az elnevezése az esztendőnek: annus salutis 7, az „üdv” esztendeje; a betlehemi éjszaka után – nincs már több éjszaka, most már csak az üdvösségnek vannak órái, napjai, évei. Valahányszor egy-egy újév ránk köszönt, megújul…

Continue reading

Január 2.

Hogy a vallás is sajátos típusokat teremt a természetszemléletben, az magától értetődő. A vallásos tudatnak jellemző sajátsága, hogy mindent saját fényében akar szemlélni, hogy látszólag egészen távolálló jelenségeket is belekapcsol a vallás centrális eszméinek hatáskörébe. A veréb a háztetőn – és a hajhullás – a hegyi beszédben is a Gondviselés…

Continue reading

Január 3.

Szent Tamás [8] sohasem egyoldalú, nem részletekben pepecselő, hanem az egészben látja a részt, a történelemben az eseményt, az Istenben az eszmét és eszményt, a valóság sokoldalú vonatkozásaiban az embert, a testben, anyagban a halhatatlan lelket. Realizmus és kidolgozott összhang az ő világa, melyben a valóság, az értékek rendje hierarchikus…

Continue reading

Január 4.

Anonymus, akinek névtelenségét kiváló tudósaink szeretnék aprólékos és gondos munkával felderíteni, még mindig előrehúzott csuklyával takarja el arcát azok elől, akik a P. betű rejtélyén akarnak hozzáférkőzni. Amikor a P. vagy B. mester kilétét bolygató vitát olvastam, végre rászántam magam, hogy a magyar honfoglalás eme kútfőjét elolvasom. De a rejtély…

Continue reading

Január 5.

A Római katekizmus [9] szerint „azt tanítjuk, hogy a szentség érzékeinkkel felfogható jel, mely Isten rendeléséből azzal az erővel van felruházva, hogy a szentséget és megigazulást jelentse és létrehozza.” Az újszövetség szentségei Krisztustól rendelt érzékelhető jelek, melyek által megadja nekünk, vagy gyarapítja bennünk a megszentelő kegyelmet és különböző segítő kegyelmet…

Continue reading

Január 6.

Vízkereszt Új életet kaptunk a megszentelő kegyelemmel, azt az életet, melyet a keresztség előtt kértünk, midőn azt kérdezte az Egyház: Mit kérsz az Isten anyaszentegyházától? Feleltük: a hitet. A hit mit ád néked? – „Örök életet” – Megkaptuk a keresztségben a hitet, mint a megszentelő kegyelemmel belénk öntött természetfölötti készséget….

Continue reading