A gyóntatószék ítélete arra való, hogy biztosítson bennünket arra a két ítéletre, melyen majd meg kell állnunk, melyen az Isten már nem földi helyettese által, hanem közvetlenül fog megítélni minket: a külön ítéletre és az utolsó ítéletre.
Az Üdvözítő maga mondja: ha megítélitek önmagatokat, nem fogtok megítéltetni. Itt a mód, hogy megítéljük magunkat. Van alkalom, hogy betekintsünk az „írott könyvbe”, lelkiismeretünkbe és önmagunkat vádoljuk a legsúlyosabb váddal, hogy az Isten szent fölségét megsértettük, hogy eltékozoltuk azokat a kegyelmeket, melyeket mennyei Atyánktól kaptunk. Vádoljuk magunkat azzal, hogy Üdvözítőnk kínszenvedésének, halálának voltunk okai, hogy miattunk ömlött a Megváltó vére. Ó szentséges Vér, csodás misztérium! Kárhozata a megátalkodottaknak, de üdvössége, váltsága, szabadulása a bűnbánóknak! Ó szentséges Vér, melyben ott az irgalom és igazság ítélete. Jézusom, értem kiontott véreddel moss tisztára engem!
A bűnbánat szentsége – fáradságos keresztség… A keresztség kegyelmeiért – a mi Urunk vette vállára a keresztet.
(Az örökélet forrásai…)