Vízkereszt
Új életet kaptunk a megszentelő kegyelemmel, azt az életet, melyet a keresztség előtt kértünk, midőn azt kérdezte az Egyház: Mit kérsz az Isten anyaszentegyházától? Feleltük: a hitet. A hit mit ád néked? – „Örök életet” – Megkaptuk a keresztségben a hitet, mint a megszentelő kegyelemmel belénk öntött természetfölötti készséget. A keresztséget a régiek a hit szentségének mondták, mert vele a Szentháromság egy Istenben való hitet fejezte ki az Egyház, ezt vallotta meg a hívő a hitvallás elmondásával és az újjászületés kegyelmével a hit kegyelmét is megnyerte. Mert a hit is kegyelem; nem a mi művünk, hanem a minket kiválasztó, magához vonzó Istené. Kegyelem, mely nélkül nem üdvözülhetünk, üdvösségünkre szolgáló jót nem művelhetünk.
Amikor a hit kegyelmét elnyertük a keresztségen, az még éppúgy szunnyadt mibennünk, mint lelkünknek természetes képességei. A csecsemő még nem gondolkozik, a gondolkozás képessége csíraként rejlik benne. Amint a teste, idegzete fejlődik, a lélek természetes képességei is kibontakoznak, mint a vetés a földből. A hit természetfölötti készsége, habitusa is együtt fejlődik a gyermek lelkével.
(Az örökélet forrásai…)