A Római katekizmus [9] szerint „azt tanítjuk, hogy a szentség érzékeinkkel felfogható jel, mely Isten rendeléséből azzal az erővel van felruházva, hogy a szentséget és megigazulást jelentse és létrehozza.” Az újszövetség szentségei Krisztustól rendelt érzékelhető jelek, melyek által megadja nekünk, vagy gyarapítja bennünk a megszentelő kegyelmet és különböző segítő kegyelmet ád nekünk. Maga az Istentől alkotott természet is telve van jelekkel. Az, egész természet is jellé válik, melyből a teremtő Istent, az ő tulajdonságait ismerjük föl. Életünk, lelkivilágunk a jeleknek rendszerébe van beleágyazva, úgy hogy már nem is gondolunk arra, mennyi jellel élünk. Minden életpálya kialakít valamilyen jelbeszédet.
A jelek közül egyeseket szimbólumoknak nevezünk. A mai nyelvhasználat szimbólumnak szokta mondani rendszerint azokat a jeleket, melyek érzéki formában valamilyen mélyebb, eszmei tartalmat akarnak kifejezni. A szimbolikus jel arra való, hogy rejtett, titkos valóságot, fejezzünk ki vele, olyat, melyhez érzékeink közvetlenül nem férnek hozzá. Ha egy üvegben méreg van, vörös kereszttel jelöljük: Jaj annak, aki nem vigyáz a jelre.
(Az örök élet forrásai)