A „sacramentum pietatis” 21 előtt sokszor kell időznünk. Ha igazi pietast, áhitatot jámborságot akarunk, merítsünk a forrásból, a szentségi Jézusból; erre hív bennünket.
Az Eucharisztiában ott örvénylik az Úr Jézus irántunk való szeretete. Az örvényben mindig van titokzatosság, mélység – és borzalom is. Az Úr szeretetében a félelem nem arra való, hogy visszatartson minket a szeretet örvényétől, hanem arra, hogy belehajtson minket. Mert ez az örvény az élet mélységeibe merít el és nem a halálba.
Ez a szentség azért van az oltáron, hogy vedd magadhoz, táplálkozzál vele. Egyesülsz vele és ő teveled. Ez az egyesülés a szentáldozásban a szeretet köteléke. Erősítsd meg mindennap ezt a köteléket, hogy belőle élj, vele szeresd az Atyát és mindazokat, akikért Ő általadta magát.
Ne legyen gyenge a szeretet köteléke, de legyen gyengéd, figyelmes, odaadó, érzékeny, türelmes, kegyes szeretetünk a szentségi Jézushoz. Olyan, mely mindent eltűr, mindent hisz, mindent remél, mindent elvisel.”
Ez a legnagyobb karizma 22, a legmagasztosabb Út. Ez maga az Út, az Igazság, az Élet.
(Az örökélet forrásai…)