A racionalizmus letörölte Jézus arcának isteni vonásait, nem látta meg szemében a Megváltó irgalmát. Amíg az „ész” lett a hit helyett irányítója, még érzett némi tiszteletet iránta, talált bölcshöz, mondjuk Szokratészhez, Platóhoz méltó gondolatokat a hegyi beszédben, de amikor az ész helyett ösztöneire hallgatott, káromlássá vált érzésvilága, melyet Jézussal szemben táplált…
Amikor a „militia Christi” 14 már nemcsak a lélek harcát jelenti a test, világ, gonosz lélek ellen, hanem a keresztes lovagok hősi küzdelmét a Szentföldet tipró pogányok, a kereszténységet támadó szaracénok ellen: a dicsőség Királyának már-már merevvé váló arcvonásaiba megint élet száll… Az ”ismeretlen Jézus” arcát akarta Mereskovszki 15 félhitű lelkével feltárni, hiedelmek alapján akar Krisztus lelkéhez hozzáférni. Hiábavaló igyekvés. Az is-meretlen Jézus az Eucharisztiában 16 él. Aki lelkébe akar látni, hulljon térdre előtte és várja meg, míg saját lelkének vásznán a „vera ikon”, Krisztus igazi képe megjelenik, mint Veronika kendőjén 17.
Ezen a képen ketten dolgoznak: a Krisztust követő lélek és a magát velünk közlő Jézus.
(Krisztus képe tegnap és ma)