Tudjuk azt, hogy a természet Alkotója maga is gondoskodott arról, hogy a házastársi köteléket óvja, erősítse, fenntartsa – a természet erőivel. Ilyen természetes erők: maga a nemek egymásrautaltsága, mely által férfi és nő a természetes élet rendjében egymást mintegy kiegészítik és támogatják. Ezért különböztette meg az Isten a két nemet egymástól különböző, mégis egymásra utalt testi és lelki tulajdonságokkal. Magának a természetnek érdeke, követelménye a házassági kötelék állandósága. Ezt a köteléket erősíti az egymásrautaltságnak tudati, érzelmi kifejezése, a nemek egymáshoz való vonzalma, a szerelem által. A házasságot lelkileg előkészítő és a házasságot fenntartó, erősítő szerelem a természet rendjében is az Isten gondolata, a természet Alkotójának akarata…
Ha ezek az erők nem is volnának a természet rendjében elégségesek a házassági kötelék épségben tartására, ott van még „az a hatalmas harmadik – aki igazán hatalmas: maga a gyermek. A gyermek akkor is indítóerő a házastársi kötelék fenntartására, amikor már sem a nemi egymásrautaltság, sem a szerelem ereje nem tartja össze a szülőket.
(A házasság szentségének kegyelme)