Az Isten nem ád keresztet anélkül, hogy az ember vállát hozzá ne edzze; nincs oly áldozat, melynek elviselésére az Isten erőt ne adna. A házastársak a szentségi kegyelemmel kapják meg az erőt hivatásuk áldozatainak, ha kell, vértanúságának elviselésére.
És ezt ma ugyancsak kell hangsúlyozni, hisz mondhatjuk, ma tán sokakban nem annyira a hit hiányzik, hanem a hit ereje, a keresztény remény. A társadalmi, gazdasági bajok közt – nem mernek ráhagyatkozni az Úrra és inkább megszegik az ő szent törvényeit, inkább eltolják a kegyelmet, semmint, hogy ráhagyatkoznának arra az egyszerű igazságra, melyet a közmondás is találóan fejez ki: „Ha az Isten bárányt ád, legelőt is ád hozzá!”
Igaz, hogy az Isten föltételezi azt is, hogy mi az ő kegyelmével éljünk, azzal együtt működjünk. Ha pedig az ember az Isten kegyelmével együtt működik, cselekedeteivel magát a kegyelmet gyarapítja, és az örök élet koronájára szerez érdemet.
Ezért a házastársi hivatás cselekedetei, az isteni törvények keretei közt – nemcsak, hogy nem vétkesek, hanem erkölcsileg jók és érdemszerzők.
(Az örökélet forrásai…)