Születése után a nyolcadik napon következett a névadás, annak a szertartásnak keretében, mely az ószövetségi törvény szerint minden fiúgyermeknek kötelező volt. A kisdednek neve Jézus. Ezt a nevet hallották az angyaltól. Jézus: Megváltó; az isteni gyermek hivatása. Ez a név lett a világ legkedvesebb neve; az édesanya nevével együtt legtöbbször említi minden ember. Ennek a névnek szól a hála a megváltott ember lelkéből, ehhez folyamodik bajaiban, ez a név zárja le ajkait, és tőle reméli boldogságát. „A szent Szűz előtt sok édesanya vitte elsőszülött fiát a templomba, mindegyik megváltotta gyermekét, és azzal az öntudattal jött haza: gyermekem, enyém vagy. Csak egy anya találkozott, ki nem volt szerencsés, kitől Isten a bemutatást elfogadta úgy, hogy annak a gyermeknek életét kívánta, ki volt szemelve, hogy megfizessen valamen˝ˇnyiért, hogy ránehezedjék az Úr keze. Ez az anya a legszebb, a legédesebb, a legnemesebb: a Boldogságos Szűz Mária. Miért? Mert ha áldozatot hozni minden léleknek ékessége és szépsége, nagy áldozatot, csak nagy lelkek képesek hozni: a legnagyobb áldozatot a legszebb lélek hozhatta.” (Prohászka)
(Szűz Mária élete)