A természetes halál az első, a bűnös test halála, mely kiöli a bűnt – és elfojtja a bűn ösztönéletét – ez a másik.
A lélek új élete s feltámadása, újjászületése ott kezdődik, ahol a bűn, a bűnös test meghal. Ezért nem vár a remete az anyagi test halálig, hanem siet, hogy az önmegtagadás eszközeivel lerontsa, kiölje magából a bűnös test életét. Az életnek és a halálnak ez a kétértelmű szemlélete nem volt idegen az antik világ embere előtt sem. Talán már Pythagoras magyarázhatta tanítványainak, hogy a testbe zárt lélek élete – maga a halál. Késői tanítványának Scipio Africanusnak szájába adja Cicero ezt a mondást: azok élnek csak igazán, akik a test bilincseiből, börtönéből kimenekültek. Az élet pedig, melyet ti életnek mondottok, maga a halál. Estra vero quae dicitur vita, mors est… Ők nem ismerik a Halált legyőző Életet, nem ismerik Krisztust, aki maga a Feltámadás és az Élet, nem ismerik azt a sírt, melyből Jézus támad fel. A mi hitünk szerint azért származik a bűnös test halálából az élet, mert Krisztus halálával tönkreverte halálunkat és föltámadásával visszaadta az életünket.
(Subiaco)
